|
Mária evangéliuma II.
Müller Péter 2006.05.10. 15:59
16.sz.
MÁRIA AZ EMIGRATIÓBAN
MÁRIA: Nem vagyok már más, csak a magam árnya
Más földön nem él meg, elszárad a nyárfa
Otthonom és múltam itt van mind a számban:
A nyelv. Anyám nyelve!
Amin Isten szólott, és minden prófétája
Egész népem sorsa itt van most a számban
Amit végigéltünk, s amit sok ősöm mondott
Fogaim közt hordom a gyökeret, s a lombot.
Gyere, kicsi Fiam, egyél az én számból
Formáld a szavakat, ahogy én formálom!
17.sz.
MÁRIA BESZÉLNI TANÍTJA GYERMEKÉT
MÁRIA: Á á á
KIS JÉZUS: Á á á
MÁRIA: Apám
KIS JÉZUS: Apám
MÁRIA: Anyám
KIS JÉZUS: Anyám
MÁRIA: Kis Jézus
KIS JÉZUS: Kis Jézus
MÁRIA: Jézus
KIS JÉZUS: Jézus
MÁRIA: Kenyérke
KIS JÉZUS: Kenyérke
MÁRIA: Szeretlek
KIS JÉZUS: Szeretlek
MÁRIA: Szeretlek
KIS JÉZUS: Szeretlek
MÁRIA: Szememnek fénye
KIS JÉZUS: Szememnek fénye
MÁRIA: Báránykám
KIS JÉZUS: Báránykám
MÁRIA: Mindenségem
KIS JÉZUS: Mindenségem
MÁRIA: Életem
KIS JÉZUS: Életem
MÁRIA: Szememnek fénye
KIS JÉZUS: Szememnek fénye
MÁRIA: Szeretlek téged
KIS JÉZUS: Szeretlek téged
EGYÜTT: Téged!
Téged!
Lélek!
Élet!
Élet!
18.sz.
JÉZUS AZ ÉLETRE HÍV
JÉZUS: Én vagyok az Út, az Igazság, és én vagyok az Élet!
Én vagyok a forrás, és a kút, én felfrissítlek téged!
Ím, az élő kenyér, mit az Úr szolgál néked,
Mennyei kéz, ami meggyógyít, és éltet!
Én vagyok a Fény, az Üdvösség, mert én vagyok a Lélek!
Én vagyok a jel, támadj fel, mert nem kell immár félned!
Gyere, kelj fel és járj! És áldjad az Úr nevét,
Mert lám, boldog mind, aki nékem szánja életét!
KÓRUS: Élet! Élet!
JÉZUS: Jöjj, hisz a fénylő mindenségbe hív ez az Út!
Gyere hát, hisz a Fénytől az Úton minden, lásd, kivirult!
Mert a Feltámadás, az Ég Üdve várva vár!
Hív ez az Út, gyere hát, hogy az Üdvösségre rátalálj!
KÓRUS: Élet! Élet! Élet!
JÁNOS: Ó, édes Jézusunk, szólj hát!
Szólalj hát!
Szólj hozzánk, Jézusunk!
Édes Jézus!
KÓRUS: Jézusunk a fénylő Mindenség, Jézusunkhoz hív ez az Út!
Jézusunk a tiszta édes víz, az áldás, melyre vágyakozunk!
Az Út! A Fény!
Üdvözül minden lélek!
(Jön a sokaság. A jobb létre s szabadulásra vágyó nép.)
19.sz.
JÁNOS A TÖNKRETETT LÉTRŐL
JÁNOS: Emlékeim kútja itt harminc évet elnyel,
Véle vagyok újra, megyünk a szent hegyre
Vonszolódó lelkek, jön föl a szegénység
Hurcolja mindenki lelke sötétségét.
Jő a horda, jő a hegyre,
Test és lélek föntre vágy,
Azt reméli, elveszíti
Minden kínját, bánatát.
Bénák, sánták, vakok várják
Égi Mester, tégy csodát,
Lent a létet tönkretették,
Lent már nem bírják tovább.
Íme; az ember ennyi, lásd!
Nem képes már tenni mást:
Bűnösen él, bűneiért
Rettegvén a számadást.
Íme, az ember védtelen,
Bűn a sorsa és félelem,
Bezápult az élet,
Bűzös lett, ronda,
Isten neve lehullott a porba.
De mi még alább zuhanunk,
A pornál is lejjebb.
Ölünk és rombolunk,
Józan, hideg fejjel,
Megvakult az ember,
Süket lett a jóra,
De látni szeretne
És vágyik a szóra.
KÓRUS: Könyörülj! Könyörülj!
Könyörülj meg nékünk!
Kegyelem! Kegyelem!
Kenyeret kér népünk!
Könyörögj! Könyörögj!
Könyörögj hát értünk!
Kenyeret! Kenyeret!
Kenyeret kér népünk!
Könyörögj hát értünk!
Könyörülj meg, Jézus, kérünk hát!
Jézus! Jézus! Jézus!
Kérünk, Jézus, kérünk hát!
JÁNOS: Halljátok hát, hogy a szavakkal,
Amikre Mária tanította,
Ím, így szóla Jézus:
20.sz.
HEGYI BESZÉD
JÉZUS: Mi Atyánk,
Ki vagy a mennyekben,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Mint a mennyben, úgy a Földön is,
És a mi égi kenyerünket add meg nekünk ma
KÓRUS: Kenyeret! Könyörülj!
JÉZUS: És bocsásd meg a mi vétkeinket,
KÓRUS: Könyörülj! Kenyeret!
JÉZUS: Miképpen mi is megbocsátunk
Az ellenünk vétkezőknek,
És ne vigy minket a kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
(A forradalmi tüntetés elnyomja a magános Jézus hangját.)
KÓRUS: Szabadíts meg!
Kenyeret!
Könyörögj értünk!
Könyörülj!
Szabadíts meg!
MÁRIA: Bárányt szültem én a farkasok közé!
Jaj, ne hagyd, hogy elveszítsem én!
Védd meg őt, uram, ó védd meg őt!
Védd meg őt, uram, én féltem őt!
Meg fogják ölni őt…
(A HEGYI BESZÉD, és az azt követő tömeghisztéria alatt a tömegtől kissé lemaradva, de mégis annak részeként, a színen egy vak koldus. Az elragadtatott tömeg meglódul, ajkán a tüntetés jelszavaival, üvöltésükön túl is hallatszik a kétségbeesett Mária sikoltó könyörgése.
Az egységesülő “Szabadíts meg!” – kórusból most kiválik egy másik kétségbeesett hang is: Fülesé, a besúgóé.)
FÜLES HANGJA A TÖMEGBŐL:
Szabadítson már meg valaki innen!
(Ekkor a vak koldus kiragadja a tömeg utójából a sodródó Fülest, aki kezében tartja letépett fülét.)
21.sz.
A BESÚGÓK DUETTJE
FÜLES: Letépték a fülemet!
Mivel füleljek ezután?
Még jó, hogy megmaradt a szám,
S így jelentenem még lehet…
VAK: Nincs vita többé, a vak is látja már,
Hogy ez istenkáromlás!
Azt hazudja magáról, hogy rokona az Úr,
Ezért e lázongás!
FÜLES: Ha nem csal meg a szimatom, mely amúgy sose téved,
Ez itt most használat előtt fölrázza a népet.
Nem tudja tán szegényke, hogy akkor járna jobban,
Ha hagyná ezt az egészet, mielőtt még robban?
Én nem tudom, hogy ki ez, és nem tudom, hogy mi ez,
De azt tudom, hogy nekünk ez nem kell.
Amiket beszél, én igazából nem tudom, hogy mit jelent,
De azt tudom, hogy jelentenem kell.
VAK: Te hallottad, hogy azt állítja magáról, az ő atyja az Isten?!
Én azt mondom, ha megkérdeznénk,
Azt felelné, nem tud róla mit sem!
Fűt ígér, fát ígér, s mi lesz majd,
Ha számon kérik rajta?
Attól tartok, igazából nem valami megbízható fajta…
FÜLES: Nem tudom, nem tudom, nem tudom, hogy mit jelent,
De azt tudom, hogy nekünk ez nem kell,
Nem tudom, hogy mi ez, és nem tudom, hogy ki ez,
De azt tudom, hogy jelentenem kell!
Nem fogom fel józan ésszel, hogy merészel…
Mi merészel?
Nem tudom, hogy mit jelentsen, ámde az, hogy följelentsem,
Önmagától értetődik. Jó sok bűn itt fölvetődik:
Vandalizmus, helyrongálás, kufárverés, vizenjárás,
Félrelépés, fűre lépés, hatósági fül-letépés.
VAK: Szombat napján gyógyítás:
FÜLES: megfeszítik,
EGYÜTT: nem vitás.
Nem kell, nem kell Messiás!
Nem kell, nem kell Messiás!
VAK: Nincs vita többé, a vak is látja már, hogy ez istenkáromlás!
Azt hazudja magáról, hogy ő az Úr, ezért e lázongás!
FÜLES: Megtévesztés, szemfényvesztés,
Nagy létszámú fölgerjesztés,
Rosszhiszemű elképesztés…
Terjedelmes fölterjesztés,
Roppant akta készül ebből,
S egyhamar a sorsa eldől:
Megfeszítik, nem vitás,
Nem kell ide Messiás!
Cserbenhagyás, rábeszélés,
Hülyeséggel visszaélés,
Nagykorúak megrontása:
VAK: Törvényeink eltiprása!
FÜLES: S elsősorban: lázítás,
VAK: Nagy tömegben elkövetett lázadásra csábítás…
FÜLES: Megfeszítik,
EGYÜTT: nem vitás!
Nem kell, nem kell Messiás!
Nem kell, nem kell Messiás!
VAK: Nem is tudom, ki lehet a gonosz, akit emleget ez itt?!
De attól tartok, Rómát érti, s azt ígéri, tőle szabadít!
FÜLES: Rendzavarás és züllesztés,
És ráadásul e fülvesztés,
Népbutítás, népművelés,
Mondtam már, hogy kufárverés?
Csodatétel jogcím nélkül,
S nem utolsósorban, végül;
Itt ez a letépett fél fül:
Így tetézve bűne egymást
Elkövetett immár egy s mást
Kis vétektől legnagyobbig.
Sejtésem, ha nem csalódik,
Halmazati büntetésül
Megfeszítik majdcsak végül,
Megfeszítik, nem vitás!
EGYÜTT: Nem kell, nem kell Messiás!
Nem kell, nem kell Messiás!
(A tömeg eloszlik. Csak Jézus és tanítványai maradnak a színen.)
22.sz.
AZ ÁLDOZAT HARCOSAIHOZ
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Mit el nem mondhat emberi szó
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Ami csupán a tettel tanítható
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Az áldozat fénye járja át
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Fölszámolja az éjszakát
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: A részvét útja a tiszta út
Alázattal végezd a dolgod
Boldogíts és úgy légy boldog!
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket,
Taníts meg minket,
Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Ha nem lehetek már közöttetek
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Az elesettekhez szegődjetek
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: A szolgálat parancsa hasson át
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: Pusztítsátok az éjszakát
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: A részvét útja a tiszta út
A fénylő híd, amin visszajut minden
Nincsen ott hídpénz, a tiéd az ingyen!
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket,
Taníts meg minket,
Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: De ne higgye senki, hogy sima az út,
Hogy könnyű az alázat súlya!
Roppant a terhetek, de ti csak menjetek,
Keljetek útra!
És a világot forgassátok fel!
Nem a béke a cél,
Nem vár majd rátok se család, se otthon,
Ha harcba szálltok a lelkek üdvéért!
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: El nem mondja emberi szó
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket, Jézus
JÉZUS: A tettek útja a tiszta út
Hát tiszta lábbal járjátok végig,
Ti vagytok, kik a Mennyeket védik!
TANÍTVÁNYOK: Taníts meg minket,
Taníts meg minket,
Taníts meg minket, Jézus
(Mária igyekszik hozzájuk, s Jézus testvére.)
23.sz.
MATER MEA
EGY HANG: Uram jöjj, itt állnak anyád és testvéred!
Uram jöjj, szólni kívánnak véled!
JÉZUS: Ki az én anyám?
És ki a testvérem?
Ti vagytok az anyám!
És ti vagytok a testvérem!
Aki teljesíti Atyám akaratát,
Az az én testvérem,
S az nékem az anyám!
(Mária egyedül marad)
24.sz.
MÁRIA KÖNYÖRGÉSE
MÁRIA: Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?
Mért kell immár félelemben lennem?
Mért adtad őt nekem, hogyha visszavetted?
Fájdalom szeretni, ha engem nem szeretnek!
Pokol szeretni, ha nem szeretnek.
Fáj, hogy messze van,
S úgy féltem őt, uram,
Nem élném túl, ha elveszíteném,
Bár nem volt soha az enyém.
Én Uram, Istenem,
Vedd el a félelmem!
Hagy legyek újra önmagam,
Ments föl, kérlek, Uram!
Bárányt szültem a farkascsorda közé, én Uram,
Óvtam, ahogy csak bírtam, s most kifosztva sírok egymagam.
Gyönge asszony, az vagyok csak,
Ments föl immár engem,
Oldozz föl e csapdából, ó,
Add, hogy ne szeressem!
Ments föl, ó Uram!
Jaj, oldozz föl e csapdából,
És add, hogy ne szeressem!
||: És add, hogy ne szeressem! :||
JÁNOS: Hallgat fölötte némán az égbolt,
Nem válaszol már, hallgat, ki rég szólt,
Árva anyának fáj nagyon,
Hogy árva e földön a fájdalom.
Ám eljött hozzá Jézus aznap este,
Megállt előtte.
A szemét kereste.
(Jézus jő. Megáll anyja előtt.)
25.sz.
JÉZUS ÉS MÁRIA
JÉZUS: Hívtál, anyám.
MÁRIA: Szomjas vagy? Éhes?
JÉZUS: Csakis az igére.
MÁRIA: Mit akarsz hát tőlem?
A dolgomat véled
Én már betöltöttem,
Mit asszony adhat,
Megkaptad tőlem.
JÉZUS: Így igaz. Köszönöm néked.
MÁRIA: Ne köszönd, Jézus:
Magamért tettem.
A semmiből, egy vágyból
Embert teremtettem,
Álomban éltem,
És szüntelen kértem,
Hogy mutasd meg, Jézus
Az arcodat.
Angyalok tudatták
Jöttödet vélem,
Hogy imámnak visszhangját
Hallottad az égben,
S álomból életre
Fogansz a testemben
Köszönöm, Jézus,
Hogy az anyád lehettem!
JÉZUS: Mért beszélsz a múltról?
Mért nem látsz a jövőbe?
Mi össze vagyunk kötve
Mindörökre!
MÁRIA: Örökre! Örökre!
Ez férfiszó,
Mi asszony teremt,
Az mindig mulandó,
Az arcod, a szemed,
A tested halandó
Jézus
Rossz napok jönnek,
A nép elhagy,
S a főpapok megölnek!
JÉZUS: Így lesz, hiszen így áll
Az Isteni Tervben,
Pusztuljon a mag,
Hogy a gyümölcs teremjen!
Meg kell, hogy haljak,
De ne hidd, hogy hiába,
Fájdalmad megváltás,
Áldás a világra.
És ha jő az órám,
S széjjeltépnek,
Kérlek, anyám
Ne a testem nézzed!
Vesd föl a szemed,
Nézz föl az égre,
Hagyd, hogy a fény
A lelkedet érje
Értsd meg a sorsom,
S ha fáj majd nagyon,
Tudásod enyhítsen
Fájdalmadon:
Én a Napból jöttem el!
Csak fénnyé válok újra!
Csak visszatérnem kell!
Anyám, engedj az útra!
MÁRIA: Test a testemből
Gyermekem, szentem,
Gonosz egy terv az,
Ha elhagysz érte engem…
JÉZUS: Én a pusztában már a kísértést legyőztem.
Szűköl a Gonosz, menekül tőlem.
Megrendült előttem a sötétség hatalma,
Anyám, ó anyám, csak te állsz az utamba!
Ki megtart: elveszít. S ki elenged: megtart
Ha szeretsz: elengedsz. Ha marasztalsz: elhagysz.
MÁRIA: Jézusom, Báránykám,
Örültem Néked,
Hagyj el, ha menned kell,
S ne hagyd, hogy féljek.
Védtelek, óvtalak,
Gyönyörködtem benned,
Ég veled, Jézusom,
Mennyei Gyermek.
Mondd meg, mit tegyek?
JÉZUS: Adj vissza sorsomnak
És engedj az utamra!
MÁRIA: Legyen hát, ahogy a teremtő akarja.
Menj, Fiam, menj!
Ég áldjon téged, gyermekem,
Menj, fiam, menj!
Indulj hát, immár engedem.
Menj, Jézus, menj!
Többé nem tartóztatlak már.
Menj, Jézus, menj!
Ott lelked végső békessége vár.
Hagyj itt fiam!
Ne aggódj hát anyád felől,
Menj, Jézus, menj!
Indulj csak trónusodra föl.
Fennen tündökölj!
Hagyj itt, s én várom majd, hogy újra értem jöjj, fiam!
Menj hát, hol hozzád minden jó,
Országod vár,
Megváltó, édes Megváltó!
Menj hát, gyermekem!
Menj, hagyj itt engem!
Vár rád az Út!
Vár rád a menny!
Menj, Jézus, menj!
Menj, fiam, menj!
(János egyedül)
JÁNOS: Ketten veszítették el a gyermeküket:
Mária
És az Isten.
S bár asszony volt Mária,
Törékeny, földi ember,
Veszíteni úgy tudott,
Mint az Isten.
26.sz.
MÁRIA HALÁLA
JÁNOS: Testvéreim, ti azt mondjátok,
Boldog volt Mária.
Mert boldognak akarjátok látni,
Hogy ne kelljen emlékeznetek
A bűnre,
Amely boldogtalanná tette őt.
Ó nem, Testvéreim!
Mária nem volt boldog
Félt az emberektől,
Sírt, ha a fiára gondolt!
A köntösből talán
Kimoshatod a vért,
De nem oldja semmi
A lélek rettenetét.
Nem lelt ő örömöt
Már a földi létben:
Ezt láttam, ahányszor
Máriára néztem,
Magamhoz vettem őt,
Bújtattam.
Veszélyben éltünk
Attól fogva.
S mindig, mikor hazaértem,
Várt a ház előtt.
Ám egy napon nem jött ki
Elébem…
Beléptem és láttam.
Ül egy ócska széken.
Kimosdva, fésülve
Tisztaság képében,
Testén maga varrta
Halottas ruhája,
Aranyszállal megszőtt
Inge és szoknyája
Fején tiszta kendő
Mint ékes korona,
Akár néma bálvány,
Az Úr menyasszonya.
Akár rab királyné
Végső nászra készen
(Parlando)
Mária, Mária
Mért ülsz így e székben?
(Ott ül az idős Mária, ahogy felidézte.)
MÁRIA: Jézusomat várom,
Útban van már, érzem.
Angyalok hadával
Jön a fiam értem.
JÁNOS: Fátyol hullt szemére,
Megfeszült a teste,
Elérkezett, láttam,
Legutolsó perce.
Tudtam, ily álarcot
Csak a halál hozhat,
Tartottam kezem közt
Sokszor már halottat.
Ám ekkor valami
Kettéhasadt bennem,
Fölszállott a testem,
Odahagyván engem.
Szemem lelke látott
Szakítva a testtel,
S egyszer csak ott állott
Előttem a Mester.
(Megjelenik Jézus szellemi testében.)
JÉZUS: János, látod, eljöttem,
Anyánkat, hogy felvigyem,
Angyalszárnyon röptessem,
Égi trónra ültessem
(Jézus odalép Máriához.)
Látod, anyám, élek.
Jöjj hát, drága lélek,
Kövess anyám engem,
Öleld át a lelkem!
(S Máriát Jézus ekkor felviszi a Mennybe, az örök fény világába.)
27.sz.
TRANSITUS
JÁNOS és JÉZUS: Ő az Anyám!
Röpítik angyalok,
Szemétől kék az ég,
S a szívétől ragyog.
Holdsugár a haja,
Napfény a homloka,
És ahogy mosolyog,
Múlik az éjszaka.
Üdvözlégy, anyám!
Üdvözlégy, Mária!
Dicsőség tenéked!
Fényesség! Glória!
Arcodat álmodom
Kietlen égre,
Jöjjön el hát
Az anyák kora végre!
VÉGE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
